Káoszvilágom

ezen a héten gyakorlatilag egy tollvonásnyit sem dolgoztam.
mamánál is órákat töltöttem fent a házban, most nem fizikai, hanem lelki segítségre szorul
Anya odaköltözött, én járok Anyához etetni az állatait délutánonként, amikor jövök haza
Anya idegileg totál szét van esve, gyakorlatilag még néha a Mama is összeszedettebb, mint ő
most ketten próbáljuk meg tartani meg tartani a frontot a tesómmal
nem tudom, hogy, és meddig fog sikerülni, de igyekszem
tudom, hogy most nekem kell támaszt nyújtanom
csak hát nagyon nehéz, fáradok nagyon, pedig még az elején vagyok
jönnek is a rohamok, persze titkolom
most töltöttem ki itthon a gyász értesítőket
nem ez a neve, tudom, de nem jut eszembe, hogy hívják
mostanában elég gyakran nem jutnak eszembe a szavak (fáradok pfff)

ja gyászjelentés
mire kikerestem a képet, eszembe jutott, kb 5 perc
nagy IQ bajnok vagyok pfff

eltűnésem oka az, hogy szeptember 3.-án meghalt kedves barátnőm,akit nagyon szerettem.

éppen kezdtem összeszedni magam, amikor...

újra megtörtént

szeptember 29.-én, vasárnap, délután 3 órakor a nagynéném, Mariann elhunyt
én most tanultam meg valamit, az élet egyik talán legfontosabb tanítását
e két nagyszerű ember, Zita, és Mariann távozása megtanított valami nagyon fontosra

ne szidjátok akit szerettek, még akkor sem, ha igazatok van
tartsatok össze mindig a családotokkal, és azokkal,akiket szerettek
addig kell szeretni, amíg van kit
addig kell törődni,amíg van kivel, mert nem tudhatjuk, mikor melyikünk megy el egy perc alatt és akkor már késő
nem tudjuk visszacsinálni azt,amit elrontottunk és az jobban fáj,mint az illető halála

Tegnap kértem időpontot a nőgyógyásztól,hétfőn 18.15-re mehetek,persze a magánrendelőjébe,ahol ultrahang is van.
A legnagyobb bajom az állandó fájdalmakon kívül az, hogy kb, annyi pénzem maradt ma estére, hogy a vizsgálatra elég.
Csekkjeimet nem tudtam befizetni (jó,van,amit befizettem),a széna költség tartozásomat nem tudom odaadni a barátomnak, valamiből közlekedni is kéne.
Cheyennek venni kellett egy nyeregaláltétet, ma 12.000 Ft-ért vettem takarmányt.
Az epis gyógyszerekre és különböző fájdalomcsillapítókra, nem számoltam,de nagyon sokat elköltöttem.
A nagyfiam matekját is én fizettem anyám helyett.
Pénzt adtam neki,hogy az apja szülinapjára ajándékot vegyen, mert a saját pénzét elbulizta.
Mégis,mit tudtam volna csinálni?
Ne vegyen semmit az apjának,ne köszöntse meg?
Tegnapra már annyira elkeseredtem ezen,meg az állandó fájdalmon,hogy azt mondtam, el sem megyek a dokihoz, csak a lovaknak meg legyen a pénz a kajájukra, meg legalább a legfontosabb csekket be tudjam fizetni.
Akkor megkaptam, hogy ilyenkor túl sok vagyok,mert ilyen borúlátó vagyok.
Igen, tudom,hogy egy pillanat alatt a gyalogbéka segge alá tudok kerülni mások számára jelentéktelen dolgok miatt.
És hogy ezt normális ember nem értheti meg.
És hogy ilyenkor nagyon búnak eresztem a fejem, és nem tudok örülni semminek.
És hogy csak a rosszat látom mindenben.
És hogy feladok mindent.
És hogy nem érdekel semmi.
Legyen minden úgy,ahogy lennie kell.
Bocsánatot kérek érte.
Azért, hogy depis vagyok.
Azért, hogy beteg vagyok.
Azért, hogy mindig is az voltam.
Azért, hogy dilibogyókat szedek, mégis nagyok elkeseredek néha.
És mivel ilyenkor túl sok vagyok, ezért csak ülök itt magamban,és nem zavarok senkit.
Ahogy mindig is tettem.

Most a hosszú hétvégén 3-szor mentünk ki lovazni.
Egyre klasszabb a dolog.
A barátom,és Cheyenne egyre jobban összeszoknak, A barátom egyre jobban ráérez a dolgokra, és Cheyenne is egyre alkalmazkodóbb.
A kis tündebogyó :)
Szeretem nagyon.
Mi is egyre jobban megismerjük bonyolult kis lelkét.
Bárcsak tudna beszélni.
Sajnos csak a második napon tudtam felhőtlenül élvezni a lovazást, akkor nem volt semmi bajom.
Szeretnék meggyógyulni, legalább nőgyógyászatilag,és a derekammal.
Tudom, hogy a pajzsmiriggyel, az epivel,és a cukorral sosem lehet.
De legalább ettől a kettőtől szabadulnék meg,ami fájdalmakat okoz.
És most bőgök.
Mert ezek fájnak, keresztbe tesznek, meggátolják, hogy normálisan éljem az életemet,nem engednek élvezni semmit.
Jó, az epivel sem vagyok rohammentes, de azt megszoktam, csak ne kéne fájdalmak között élnem.
Még nagyon sokat szeretnék lovagolni.
Annyira szeretném.

A család ma tartja a tesóm, és legkisebb lánya első szülinapját.
A tesóm szülinapja 11.-én, kislányáé 17.-én volt.
Én a tesómat megköszöntöttem, pont előtte voltunk az Ősök Napján Bugacon, hoztam is neki ajándékot (nem nagy dolgot), és megköszöntöttem.
Én tegnap mondtam Anyámnak, hogy nem biztos,hogy ma elmegyek a tesómhoz, mert nem tudom,mikor végzek az orvosnál.
Amúgy is tudja,hogy beteg vagyok, fáj mindenem, úgyhogy nem is megyek, meg szar kedvem is van.
A nagyfiam meg a haverjánál volt több napot hétvégén, és ott felejtette a kulcsát.
Most matek korrepetáláson,és haza sem tud jönni.
Úgyhogy itthon maradtam,és most pötyögök.
Érdekes, nem sírok.
(Na,lehet,hogy még fogok, de nem akarok.)

Ma délután kettőre kellett mennem.
Alig találtam oda, a mi kórházunk egy labirintus.
Na, mindegy,végül meglett.
Kb 3/4 óra várakozás után behívtak.
Közben ment a tv, valami ismeretterjesztő műsor volt a hazai vadmadarakról, elég uncsi, de ösztönösen nézni kezdtem,aztán eszembe jutott, hogy nekem olyat nem szabad
Mármint filmet nézni.
Ugyanis azt figyeltük meg a barátommal,hogy ha én filmet nézek,akár tv-ben, rosszul leszek, jön a görcs.
Legalább 2 egymás után.
Újabb tiltott dolog.
Az UH-nál felsőruha, nyaklánc le, ami számomra baromi kínos volt, mert nagyon szégyenlős vagyok.
Kövérnek,és csúnyának tartom magam.
Még rosszabb volt,hogy férfi volt az orvos.
De meg volt elégedve velem, szokás szerint jó kislány voltam
Hát ja, megszoktam már, hogy az orvos utasításaira azonnal,tökéletesen,és akadályoskodás nélkül reagálok.
Úgyhogy elég hamar végzett velem,és láthatóan meg volt elégedve az együttműködésemmel.
Viszont a végeredmény .....:(
Idézem a papírból:
"A bal lebeny kp.harmadában apró 4 mm széles cytosus göb látható"
Persze szerinte nem gáz, mert kicsi, rendszeresen ellenőrizni kell.
De én valahogy nem tudom semmisnek venni.
Többi minden ok.
Hurrá, örülök neki, végül is szarabb is lehetne.
Azért ez is hazavágott.
Talán ha csak ez az egy bajom lenne, akkor máshogy értékelném, de így úgy érzem, csak jönnek sorban a bajaim.
Nőgyógyászhoz is mennem kell, mert már 3 hónapja a bal alhasam fáj, de mindig elmúlt.
Hát most már nem múlik el, állandóan szúr, nagyon fáj.
Az orvos azonban csak jövő hétfőn rendel, már rettegek,ott is találnak majd valamit, ugyanis régen a bal petefészkemben volt egy ciszta, csak mindig eldurrant magától, vagy az orvos szétnyomta kézzel, és adott gyógyszert, de sosem volt ilyen gáz.
Mi van velem?
Fel is voltam fázva, a pisiléssel már nincs gondom,de a derekam nagyon fáj.
Mi a franc van itt????
Elegem van !!!!!!
Sosem lesz már vége ennek?
Hétvégén is csak feküdtem, vagy a hasam fájt, vagy hányingerem volt a Meforaltól, vagy rohamoztam, és imádkoztam,hogy kibírjam a lovaglást.
Mi lesz még velem?

megjött a mezeszem!!!!!
már egy éve nem volt meg, ami életkoromat tekintve egyáltalán nem volt normális dolog
el is mentem nőgyógyászhoz, aki azt mondta,hogy biztos ideges vagyok, de én tudtam,hogy ez baromság
na mindegy
úgy látszik,most,hogy Péter kezeli a cukrot, és a pajzsmirigyet, ez is visszatér a normális kerékvágásba
ezek szerint ez volt az oka
mennyire gyűlöltem régen a mensit, mert nagyon görcsölt a hasam a spirálomtól,és alig vártam,hogy végre elmúljon
de nem így
és most mennyire boldog vagyok, hogy visszatért az életembe, mert tudtam,hogy nélküle valami nincs rendben, valami nagyon nem jól működik bennem
GYÓGYULOK !!!!!!
KÖSZÖNÖM PÉTER