Káoszvilágom

Tegnap kértem időpontot a nőgyógyásztól,hétfőn 18.15-re mehetek,persze a magánrendelőjébe,ahol ultrahang is van.
A legnagyobb bajom az állandó fájdalmakon kívül az, hogy kb, annyi pénzem maradt ma estére, hogy a vizsgálatra elég.
Csekkjeimet nem tudtam befizetni (jó,van,amit befizettem),a széna költség tartozásomat nem tudom odaadni a barátomnak, valamiből közlekedni is kéne.
Cheyennek venni kellett egy nyeregaláltétet, ma 12.000 Ft-ért vettem takarmányt.
Az epis gyógyszerekre és különböző fájdalomcsillapítókra, nem számoltam,de nagyon sokat elköltöttem.
A nagyfiam matekját is én fizettem anyám helyett.
Pénzt adtam neki,hogy az apja szülinapjára ajándékot vegyen, mert a saját pénzét elbulizta.
Mégis,mit tudtam volna csinálni?
Ne vegyen semmit az apjának,ne köszöntse meg?
Tegnapra már annyira elkeseredtem ezen,meg az állandó fájdalmon,hogy azt mondtam, el sem megyek a dokihoz, csak a lovaknak meg legyen a pénz a kajájukra, meg legalább a legfontosabb csekket be tudjam fizetni.
Akkor megkaptam, hogy ilyenkor túl sok vagyok,mert ilyen borúlátó vagyok.
Igen, tudom,hogy egy pillanat alatt a gyalogbéka segge alá tudok kerülni mások számára jelentéktelen dolgok miatt.
És hogy ezt normális ember nem értheti meg.
És hogy ilyenkor nagyon búnak eresztem a fejem, és nem tudok örülni semminek.
És hogy csak a rosszat látom mindenben.
És hogy feladok mindent.
És hogy nem érdekel semmi.
Legyen minden úgy,ahogy lennie kell.
Bocsánatot kérek érte.
Azért, hogy depis vagyok.
Azért, hogy beteg vagyok.
Azért, hogy mindig is az voltam.
Azért, hogy dilibogyókat szedek, mégis nagyok elkeseredek néha.
És mivel ilyenkor túl sok vagyok, ezért csak ülök itt magamban,és nem zavarok senkit.
Ahogy mindig is tettem.