Káoszvilágom

párom már 100 éve hívott,hogy menjek el hozzá (hozzájuk)
az anyukájával lakik már 2 éve, amióta külön ment a feleségétől,mert a közös házat nem adták el
ő elköltözött az anyukájához, a közös házban meg ott maradt a feleség, és a két felnőtt gyerek
most szombatra megbeszéltük,hogy elmegyek
nagyon izgultam,meg minden, mert mindenki tudta az epit, és szégyellem nagyon
ő átjött péntek este, és szombaton együtt mentünk át ebédre
tök aranyosnak találtam a gyerekeit és az anyukáját is
kis duci néni ősz dauerolt hajjal
pont mint a nagymamám volt, csak ő nem volt duci
mutatta, hogy mennyi tésztát csinált, sok gyöngyös csirkéjük van
mellette műveli a kertet, nagyon szép is
nagyon ügyes néni
nagyon finoman süt-főz, ezt már előtte is tudtam, mert a párom már hozott ezt-azt
fini volt az ebéd
utána a fia mutatott képeket az állataikról a telóján, én is megmutattam az enyéimet
a párom felajánlotta, hogy kaja után le lehet pihizni az ő szobájában, mert fáradt voltam
péntek este voltak rohamaim
én pedig, amilyen naiv gyökér vagyok, komolyan vettem
nem gondoltam,hogy ez gondot jelent
rendesen bealudtam, mert fájt a fejem is, fél 7-ig aludtam
utána lementünk a Tisza partjára,majd egy emberhez a tanyájára, akinek két lova van
aztán még beszélgettem a párom anyukájával, és itthon a fiamnak, és a barátnőjének nagy örömmel mondtam,hogy milyen aranyos kis néni az én párom anyukája
én tényleg jól éreztem magam
én hülye, azt hittem, minden rendben van
párom tegnap délután ment haza, és most beszéltünk chat-en
kérdeztem,mit mondott rám az anyukája?
hát, a kedves néni közölte, hogy "ez a lány nagyon beteg, hogy egész délután alszik"
magyarul túl beteg vagyok a fiához
mit mondjak, rendesen mellbe vágott
igen, beteg vagyok
ez a bűnöm?
mondjuk nem először kapom meg ezt, és valószínűleg nem is utoljára
elbőgtem magam, és gyűlöltem magam a gyengeségemért
amiért nem tudtam eltitkolni a fájdalmamat, a megalázottságomat
sokszor azt gondoljuk,az élettől kapjuk sorra a pofonokat
de ha jobban belegondolunk, a pofonok nagy részét az emberektől kapjuk
gombóc van a torkomban, és most megint azt kívánom, bárcsak ne lennének érzéseim
soha senkit nem tudnék megszólni csak azért, mert beteg

legalábbis egyelőre
tudom,hogy csak ideig-óráig, mint mindig
hétvégén a párom, aki kisegített ebből a mély szakadékból
csak ő állt mellettem
neki küldöm ezt a videót

a dal szövege magyarul:

Josh Groban: Felemelsz

Amikor padlón vagyok és a lelkem megviselt
Amikor bajok jönnek és terhes a szívem
Akkor én nyugodtan várok, itt a csöndben
Míg el nem jössz, hogy leülj mellém

Refrén:
Felemelsz, így hegyek csúcsán állhatok
Felemelsz, így viharos tengereken járhatok
Erős vagyok, amikor rád támaszkodom
Felemelsz, magasabbra, mint ahol valaha is lehetnék
(2x)

Nincs élet, nincs élet a rá való éhség nélkül
Minden nyughatatlan szív tökéletlenül ver
De amikor eljössz, csodálattal nézek rád
Néha úgy érzem, megpillantottam az örökkévalóságot

a gumijavítót

tegnap 6 után még befutott anyám egy kis alázásra
azt ordibálta, hogy önző vagyok, és nem szeretem a gyerekeimet
és cirkuszoluk az irodában
ez helyből nem igaz, mert ha rámjön a bőgés, kimegyek a wc-bw, és csak akkor megyek vissza, amikor összeszedtem magam
és hogy miért nem oldottam meg a gumit
ma a tesómmal elmennek egy bizonyos városba, és hazafelé bejönnek és a tesóm megcsinálja
mondtam, inkább mgegoldom
csak megtaláljam azt a gumist
a fiam nem szól hozzám, átnéz rajtam,mint egy ablaküvegen
amikor kimentem, láttam, vett egy pizzát, de nem kínált meg
máskor midig megkínál, de most átnéz rajtam,mintha nem is léteznék
természetesen a dobozt már nem dobta ki
arra jó vagyok én is

a kicsi ma találkozni akart velem, de nem akarom,hogy ilyen állapotban lásson, nem, nem a Xanax látszik meg rajtam, de hanem a bánat
és amilyen viszonyban viszonyban van a nagyanyjával, felhívná, és leugatná, én meg nem akarom még tovább keverni a szart, úgyis én vagyok a hibás mindenért
és főleg nem akarom stresszelni a kicsit
most pötyögöm a semmitmondó érzéseimet,depi zenét hallgatok, és azon gondolkodok, hogyan tovább
persze semmi értelmes nem jut eszembe
vajon felhív valaki még ma?
nem hiszem

a tesóm beszélt a fiammal kedden hétfőn este, kedden tartották a kislányai szülinapját
fiam elment rá, és kicserélődve jött vissza
nagyképűen beszélt velem, közölte,hogy nálam önzőbb embert még életében nem látott,(mert a múltkor feküdt, amit én nem tudtam,és megkértem,hogy nyissa ki a kaput, mert csöngettek, mert néha neki kell ellátnia a lovat
más indok jelen pillanatban nem jutott eszébe
de tudná sorolni még a "bűneim"listáját
ez annyira szíven vágott, hogy elmondani sem tudom
tegnap csak annyit mondtam neki, hogy tudom,hogy nem voltam tökéletes anya, és hibákat követtem el, amiket akkor nem láttam, mert ha akkor látom, akkor máshogy cselekszem
de akkor is minden tudásommal és szeretetemmel felneveltem őket
közbe anyám folyton teszi a megalázó kis megjegyzéseit az irodában
gyakorlatilag vagy ordítani, vagy lenézően tud beszélni velem
éreztem, hogy már nem bírom
hétfő óta egyfolytában sírok, fiam még rátesz egy lapáttal, osztja az észt, hogy minden rossz kapcsolathoz két ember kell, meg hogy a legkönnyebb feladni
mondja ezt 19 éve minden bölcsességével
eleinte próbáltam vele beszélni erről, de már nem
tegnap a barátommal beszéltem cheten, és azt mondta, hogy valószínűleg ez nekem így jó
én akkor bőgve kiléptem a chetből
később ezt az e-mailt írtam neki:
"nem tudok erre mit mondani, hogy te ezt így gondolod, hogy ez nekem így jó
ez a lelki fájdalom senkinek sem lehet jó
kívánom, hogy soha ne éld át
csak sírok, de rájöttem, hogy te sem értesz meg engem, és nem is várom tőled
tényleg végképp egyedül maradtam
ennél lejjebb már nem lökhettek
nem kérem,hogy megérts,nem kérek én már semmit, csak ezt az egyet,ne bánts,legalább te bánts"
ma egy bocsánatkérő e-mail várt, ami tényleg őszinte volt
arra az elhatározásra jutottam, hogy megint zombilány leszek, és visszaszokok a Xanaxra, mert már nem bírom tovább
nem akarok az irodában fél délután a WC-ben bőgni, és itthon tovább
tudom, nem a legjobb megoldás, de nincs más hátra
a zombilány nem érez, a zombilányt nem tudják bántani, a zombilányról lepereg a bántás, a zombilánynak nem fáj semmi
persze a baj csőstül jön,ma amikor mentem volna dolgozni, a jobb első gumim kilyukadt
nem voltam még messze a falutól, és felhívtam anyámat, hogy később megyek, mivel ez történt
elkezdett kiabálni,hogy hol vagyok, mondom, majd megoldom
erre elkezdett velem ordítani
mondom, velem nem fogsz ordibálni, mert kinyomom, erre ő nyomta ki
nem baj
visszaevickéltem a faluba, mert tudom,hogy van valahol egy gumis, és a barátom járt már nála
felhívtam,hogy hol van, persze nem értettem mit magyaráz, lyukas gumival meg nem tudok furikázni
így aztán hazajöttem, és megpróbáltam magam megoldani a dolgot, ugyanis tudom hogy kell
igen ám,csakhogy az emelőt nem bírtam szétnyitni
még ehhez is béna vagyok, egy örök szerencsétlenség
fiam bent számítógépezett
tudta mi történt, ugyanis amikor megérkeztem, bementem átöltözni, és kérdezte, hogyhogy hazajöttem
ki nem jött volna segíteni, ott kínlódtam egyedül
megint kiborultam, ez volt az utolsó csepp a pohárban
felhívtam a barátomat és bőgve kiabáltam, hogy köszi szépen az útbaigazítást, nem volt semmiféle kereszt az úton ahol mondta, ahol állítólag le kellett volna fordulnom
közben hívott a tesóm,mert akkor hallotta anyámtól,hogy mi történt, de én elhatároztam,hogy soha többet nem kérek a segítségéből
ezt meg is mondtam neki, sőt fel is mondtam, megmondtam, hogy többet nem megyek be, mert anyám viselkedését képtelen vagyok tovább elviselni
úgyhogy ezután az autóra sincs szükségem
nem kell a pénz, nem kell semmi
most adtam fel végleg
az emberek köteleken lógnak
amik egyre vékonyodnak, majd elszakadnak
végül csak egy marad, ami szintén egyre vékonyabb,és vékonyabb
végül az is elszakad, és az ember az örök szakadékba zuhan
azt hiszem, nálam most szakadt el ez az utolsó cérnaszál
de a gyerekek még mindig visszatartanak
még akkor is, ha a nagy most az apjánál akar leni, mert itt áll a bál egész héten (ez alatt azt érti, hogy magam alatt vagyok, és sírok, elnézést kérek érte)
totál öszeomlottam, nem érdekel már mi lesz velem, mi lesz a sorsom, de a gyerekeket még mindig be tudom itthagyni

először azt gondoltam, ezt a titkosba fogom írni, de nem érdekel, ha a tesóm, vagy a sógornőm is olvassa
úgyis kinyomozták már a naplómat, azért változtattam meg a nevét
nekem már mindegy,ki olvassa
én ide az igazat írom,úgy, ahogy én megélem (persze mindenek más az igazság)és a saját naplómba végre leírhatom az érzéseimet, és a gondolataimat, még akkor is, ha sehol nem mondhatom ki őket
sajnos tegnap nem tudtam indulatok nélkül gondolni és beszéli arról,hogy a tesóm nem vett részt a fiam ballagásán
melyik szülőnek nem fáj, ami a gyerekének fáj???
persze Anyám felhozta a témát,a tesóm pont nem volt ott
a fiam még csütörtökön megmondta, hogy ezek után a tesómat nem fogja meghívni soha sehová
én tegnap mondtam Anyámnak, hogy lehet, hogy a gyerek meggondolja magát, de én nem, és többé nem veszek részt semmiféle olyan eseményen, ami az ő gyermekeivel kapcsolatos
ugyanis én láttam a fájdalmat a fiam szemében
nyomatékosan megkértem Anyámat, erről ne szóljon a tesómnak, mert jelen pillanatban nem vagyok képes indulatok nélkül beszélni a dologról, és nem akarok veszekedést
na, ahogy belépett a tesóm, rögtön kitálalt
persze elkezdett velem ordibálni, hogy az ő lánya keresztelőjén nem vett részt a fiam,mert randizott
lehet, nem emlékszem rá, miért nem jelent meg, de ugyanezt ő is eljátszotta tizenévesen annak idején, amikor Amerikából volt itt egy ismerős, a családi ebéd helyett ő p...t hajkurászott
szó szót követett, a lényege az volt, hogy én sosem törődtem a gyerekeivel (mégis mit kellett volna, és mikor), és minek akartam én keresztanya lenni,meg ő mennyi mindet tett értem (ez régen igaz is volt), és hogy ez a kapcsolat egyoldalú, mert itt csak ő ad
ja, hogy én sem kérek tőle már régen semmit?
ha a párom nem barkácsol meg valamit, inkább hagyom széthullva, ha nem boldogulok vele minthogy megkérjem rá
lehet, hogy életemben csak egy dolgot tettem meg érte, megaláztam, befeketítettem magam olyan dolgot vállaltam magamra, amit soha az életemben nem tennék, és ha akkor nem húzom ki a seggét a szarból, akkor most nincs családja
Anyám meg szépen átpártolt a tesóm oldalára a veszekedés folytán, ahogy mindig
amúgy is az irodában vagy csak kiabál, vagy lenézően beszél velem, hát ja, valaki le kell vezetni a feszkót
vesztesként kerültem ki megint
ma nem jelzett a telóm, és elaludtam
nem érdekelt, nem mentem be dolgozni