Káoszvilágom

a tesóm beszélt a fiammal kedden hétfőn este, kedden tartották a kislányai szülinapját
fiam elment rá, és kicserélődve jött vissza
nagyképűen beszélt velem, közölte,hogy nálam önzőbb embert még életében nem látott,(mert a múltkor feküdt, amit én nem tudtam,és megkértem,hogy nyissa ki a kaput, mert csöngettek, mert néha neki kell ellátnia a lovat
más indok jelen pillanatban nem jutott eszébe
de tudná sorolni még a "bűneim"listáját
ez annyira szíven vágott, hogy elmondani sem tudom
tegnap csak annyit mondtam neki, hogy tudom,hogy nem voltam tökéletes anya, és hibákat követtem el, amiket akkor nem láttam, mert ha akkor látom, akkor máshogy cselekszem
de akkor is minden tudásommal és szeretetemmel felneveltem őket
közbe anyám folyton teszi a megalázó kis megjegyzéseit az irodában
gyakorlatilag vagy ordítani, vagy lenézően tud beszélni velem
éreztem, hogy már nem bírom
hétfő óta egyfolytában sírok, fiam még rátesz egy lapáttal, osztja az észt, hogy minden rossz kapcsolathoz két ember kell, meg hogy a legkönnyebb feladni
mondja ezt 19 éve minden bölcsességével
eleinte próbáltam vele beszélni erről, de már nem
tegnap a barátommal beszéltem cheten, és azt mondta, hogy valószínűleg ez nekem így jó
én akkor bőgve kiléptem a chetből
később ezt az e-mailt írtam neki:
"nem tudok erre mit mondani, hogy te ezt így gondolod, hogy ez nekem így jó
ez a lelki fájdalom senkinek sem lehet jó
kívánom, hogy soha ne éld át
csak sírok, de rájöttem, hogy te sem értesz meg engem, és nem is várom tőled
tényleg végképp egyedül maradtam
ennél lejjebb már nem lökhettek
nem kérem,hogy megérts,nem kérek én már semmit, csak ezt az egyet,ne bánts,legalább te bánts"
ma egy bocsánatkérő e-mail várt, ami tényleg őszinte volt
arra az elhatározásra jutottam, hogy megint zombilány leszek, és visszaszokok a Xanaxra, mert már nem bírom tovább
nem akarok az irodában fél délután a WC-ben bőgni, és itthon tovább
tudom, nem a legjobb megoldás, de nincs más hátra
a zombilány nem érez, a zombilányt nem tudják bántani, a zombilányról lepereg a bántás, a zombilánynak nem fáj semmi
persze a baj csőstül jön,ma amikor mentem volna dolgozni, a jobb első gumim kilyukadt
nem voltam még messze a falutól, és felhívtam anyámat, hogy később megyek, mivel ez történt
elkezdett kiabálni,hogy hol vagyok, mondom, majd megoldom
erre elkezdett velem ordítani
mondom, velem nem fogsz ordibálni, mert kinyomom, erre ő nyomta ki
nem baj
visszaevickéltem a faluba, mert tudom,hogy van valahol egy gumis, és a barátom járt már nála
felhívtam,hogy hol van, persze nem értettem mit magyaráz, lyukas gumival meg nem tudok furikázni
így aztán hazajöttem, és megpróbáltam magam megoldani a dolgot, ugyanis tudom hogy kell
igen ám,csakhogy az emelőt nem bírtam szétnyitni
még ehhez is béna vagyok, egy örök szerencsétlenség
fiam bent számítógépezett
tudta mi történt, ugyanis amikor megérkeztem, bementem átöltözni, és kérdezte, hogyhogy hazajöttem
ki nem jött volna segíteni, ott kínlódtam egyedül
megint kiborultam, ez volt az utolsó csepp a pohárban
felhívtam a barátomat és bőgve kiabáltam, hogy köszi szépen az útbaigazítást, nem volt semmiféle kereszt az úton ahol mondta, ahol állítólag le kellett volna fordulnom
közben hívott a tesóm,mert akkor hallotta anyámtól,hogy mi történt, de én elhatároztam,hogy soha többet nem kérek a segítségéből
ezt meg is mondtam neki, sőt fel is mondtam, megmondtam, hogy többet nem megyek be, mert anyám viselkedését képtelen vagyok tovább elviselni
úgyhogy ezután az autóra sincs szükségem
nem kell a pénz, nem kell semmi
most adtam fel végleg
az emberek köteleken lógnak
amik egyre vékonyodnak, majd elszakadnak
végül csak egy marad, ami szintén egyre vékonyabb,és vékonyabb
végül az is elszakad, és az ember az örök szakadékba zuhan
azt hiszem, nálam most szakadt el ez az utolsó cérnaszál
de a gyerekek még mindig visszatartanak
még akkor is, ha a nagy most az apjánál akar leni, mert itt áll a bál egész héten (ez alatt azt érti, hogy magam alatt vagyok, és sírok, elnézést kérek érte)
totál öszeomlottam, nem érdekel már mi lesz velem, mi lesz a sorsom, de a gyerekeket még mindig be tudom itthagyni