SBO-azaz Sürgősségi Betegellátó Osztály
egy fontos tény rólam: epilepsziás vagyok
hétfőn 12-re mentem kiíratni a gyógyszereimet, semmi extra
aztán a rendelőben éreztem valami furát...
és dobtam egy hátast a székről a váróban
elkapott az epis nagyroham
túl sok mindenre nem emlékszem
egyik pillanatban még a széken vártam a soromra, aztán fekszek a földön,az orvosom beszél hozzám, de hogy mit arról fogalmam sincs
és hallottam ahogy hívja a ,mentőt
furcsa,hogy tudtam,hogy hozzám hívja,hogy vigyen be a kórházba, de valahogy annyira ködös volt az agyam,hogy nem tiltakoztam, pedig nagyon félek a mentőtől és a kórházól
közben pedig tudtam,hogy engem akar elvitetni, de csak bámultam ki a fejemből
a mentősök is beszéltek, kérdezték hogy vagyok, annyit tudtam kinyögni,hogy "köszönöm jól",és ezzel meg is szűnt részemről a kommunikáció, bambultam tovább
mire a kórházba értünk, és átvettek,addigra kitisztult az agyam, és felhívtam anyámat,hogy jöjjön értem, mert bevittek a kórházba
ő azt mondta utólag,hogy kicsit összefüggéstelenül beszéltem
rögtön ezután lemerült a telóm
ez kb délután 1 óra körül lehetett
egy csomó időt várakoztam az előtérben, de ez egy cseppet sem idegesített, ilyenkor ugyanis belesüllyedek egy baromi álmosságba, és olyan minden mindegy állapotba
ha itthon vagyok, el is alszok, vagy bárhol, ha hagynak ott feküdni, ahol kiterültem
aztán vérnyomás, vérvétel, EKG,az eredményéről fogalmam sincs, túl álmos voltam ahhoz,hogy érdekeljen a dolog
ezek után kaptam egy ágyat,és mondták,pihenjek, majd jön egy neurológus és megvizsgál
el is aludtam, de baromira fáztam,ugyanis azt nem vettem észre,hogy van takaró, csak én ráfeküdtem
a lábamat bedugtam a kabátom alá az ágy végében, így az legalább nem fázott
azt se vettem észre,hogy párna is van, csak másik ágyon, és elvehettem volna
na mindegy, azért csak elaludtam
igen ám, de az én ágyam és a mellettem lévő ágy között volt egy félig összehajtott paraván,akkor éppen használaton kívül
a mellettem lévő ágyon egy nagyon jól szituált 50-es hapsi ült,akinek automata vérnyomásmérő volt a karjára téve,ami kb félóránként beindult
ő ilyenkor mindig felállt, hogy megnézze
ha nem tetszett neki,amit látott,akkor jól belecsapott a paravánba,hogy figyeljenek rá, én meg majd kiugrottam a gatyámból
ugyanis a velünk szemben lévő fal üvegből volt,ami mögött ápolók,orvosok jöttek mentek
volt még egy bácsi a szobában gurulós kocsin oxigén maszkkal
szegény nem volt tiszta tudatilag, magában motyogott,és mindig leszedte magáról a maszkot
a lánya bent volt nála egy kis időre, megitatta,aztán eltűnt
egy 65 körüli férfit hoztak szívpanasszal
kiderült,hogy cukros, gyógyszert szed, de nagyívben tesz a diétára
bejött a felesége is utána, de nem nagyon volt hajlandó beszélni vele, a fülébe dugta a telója fülhallgatóját, és zenét hallgatott
féllábú idős nénit toltak be gurulós kocsin, aki rögtön azt kérdezte,mikor mehet haza
miután elmagyarázta neki a beteghordó fiú, hogy még csak most jött, és még sok-sok vizsgálatot kell csinálni, beletörődött, és csendesen üldögélt a kocsin
kb 200 kilós nőt hoztak a velem szembeni ágyra, akinek a karját nem érte át a vérnyomásmérő, így alig tudták megmérni a vérnyomását
ez volt a betegforgalom az én szobámban este 7-ig,amíg én ott voltam
egy német állandóan ordibált a folyosón, kerekes kocsin feküdt
na szóval,amikor nagy nehezen elaludtam, és kedves szomszédom éppen nem csapkodta a paravánt, jött a neurológus az osztályról, hogy megvizsgáljon
mindent rendben talált, illetve majdnem mindent
általában becsukott szemmel nem tudom megérinteni a bal kezemmel az orrom hegyét,most meg aztán végképp nem
azt mondta,ha nem lesz újabb roham,akkor kb 3 óra hossza múlva hazamehetek kísérővel,addig legjobb lenne, ha tudnék aludni
gondoltam magamban, pont azon lennék,ha hagynának
elment, újra elaludtam
na ez sem tartott sokáig, orvosváltás
az addig szolgálatban lévő orvos átadott minket az új dokinak,aki mindenkitől megkérdezte,hogy érzi magát
én megint megkaptam a jó tanácsot: próbáljak meg aludni, ilyenkor arra van szükség
elvonult a fehér köpenyes csapat, megint elaludtam, ilyenkor annyira fáradt az agyam,hogy egyszerűen még a szememet is alig bírom nyitva tartani
most a paraváncsattanásra riadtam fel, és zúgó fejjel megkerestem a nővért, és közöltem,hogy tökéletesen jól vagyok, kipihentem magam, és most már hazamennék
és anyám is pont akkor futott be
ez 4 óra körül volt
mondta a nővér,hogy jó,szól az orvosnak
integettem anyámnak,hogy jöjjön be nyugodtan, a fülhallgatós hozzátartozó is ott üldögél egykedvűen, és a kutya nem szól hozzá
beszélgettünk, de annyira álmos voltam, anyám mondta,hogy szerinte feküdjek le és aludjak, ekkor már 5 óra elmúlt
akkor már tényleg olyan szinten volt fáradt az agyam,hogy már semmi nem érdekelt
lefeküdtem, jé előkerült a takaró, meg a párna is, és rögtön elaludtam a meleg takaró alatt
még hallottam hogy nővérváltás van, most a nővérek adják a betegeket az utánuk következőknek, és azt mondják a hozzátartozóknak,hogy most már ne tartózkodjanak bent
fáradt agyam végre kikapcsolt
egyszer egy meleg kéz érintését éreztem jéghideg kezemen
roham után embertelenül ki tudok hűlni, és nagyon fázok
felnéztem, és réges-régi orvosom ült az ágyam mellett
mint később megtudtam, most ő a főorvos az SBO-n
nagyon kedves volt, hogy odajött hozzám, és elbeszélgetett velem, hogy mi történt velem azóta
ez volt este 7-kor
kiállította a zárójelentést, én meg hazajöttem
hát ennyi a történet
de ez még idekívánkozik:
mindenki nagyon kedves, empatikus, és segítőkész volt velem, és ahogy én láttam, más betegekkel is
KÖSZÖNET A MENTŐSÖKNEK, ORVOSOKNAK, ÁPOLÓKNAK, AZ SBO ÖSSZES DOLGOZÓJÁNAK :)
